7. Rész

Aaron

Már november van? Hogy a fenében telt el így az idő? Pedig mintha csak tegnap költöztünk volna ide. Bár az mutatja, hogy 3 hónap telt el, hogy a legtöbb embert már jó ismerősként köszöntöm és sikerült megjegyeznem a neveket is. És sikerült igazán jó barátokká válni Laney-vel.

-Apám, ez a matek doga. Jóindulattal is karót fogok rá kapni. –nyöszörgött mellettem Brian.

-Ne aggódj annyit, hamar megőszülsz!

-Jól van, jól van. Nem is gondolok rá.

-Nézd csak ott jön Lune! –igen, újabban Lune-nak hívtam Laney-t, a második neve után, ami Luned volt. –És Nick. –tettem hozzá savanyúan.

-Meg Emilia. –örömködött hirtelen Brian. Már 2 hónapja azt hallgatom, hogy ha Laney jön, akkor vajon vele lesz Emi is? Nevetnem kellett, hisz Brian laza és bátor srác volt. Nem vallott rá, hogy ilyen kis félénk legyen a lánnyal aki tetszik neki.

-Sziasztok!

-Hello! Na megvolt az a matek dolgozat? –kérdezte Lune.

-Ó, meg ám. Brian teljes letargiában van. Megvigasztalná valaki? –tettem enyhe célzást Emi-re. De senki nem vette az adást. –Nem mintha nekem jobban sikerült volna, de már kezdek beletörődni.

-Kishitűek. –állapította meg Laney. –Na jó, mielőtt becsengetnek, a 2 lány elvonul egy kicsit. –húzta magával Emi-t a mosdó felé. Brian és én ott maradtunk Nick-kel.

-Neked milyen órád lesz most Nick? –kérdezte Brian merő udvariasságból.

-Töri. Nektek?

-Angol. Amiből én felelek, szóval ha nem bánjátok én mos megyek is a terembe. –szólt Brian. –Haver jössz?

-Én még maradok egy kicsit, megvárom Lune-t. Beszélni szeretnék vele. –mondtam, bár nem volt ínyemre ott maradni Nick-kel.

-Oké, fent találkozunk. –lépett le a legjobb haverom.

-Bejön mi? –kérdezte hirtelen Nick, ahelyett, hogy ő is továbbállt volna.

-Tessék? –lepődtem meg.

-Laney. Látom, hogy tetszik. –nem tudom mit akart ezzel. De én hazudni nem fogok. Nem hinném, hogy Nick rohanna Lune-hoz elmesélni, hogy tetszik nekem. Azzal csak maga alá tenne. Neki csak az-az érdeke, hogy Lane-nek úgy tűnjön senkinek nem tetszik, csak neki.

-Mi tagadás, igen, tetszik. –válaszoltam végül.

-Hát jó. –fixírozta a padlót a srác.

-Valami gond van vele? –nem tetszett nekem ez a habozás.

-Tudod, hát, Laney nem igazán…nem hiszem, hogy beléd esett volna.

-Ezt honnan veszed? –Nick a lehető legkevésbé megbízható forrás, de rosszul hangzott amit mond.

-Ő maga mondta. Sajnálom. –jah, mintha tényleg sajnálnád. Öcsém, ekkora álszentet. –Múltkor szóba kerültél és olyasmit mondott, hogy te olyan vagy mint a bátyja vagy hasonló, de nem tudna összejönni veled. De igazán nem akarom kibeszélni, csak úgy gondolom, jobb ha tudod.

-Oké, ha ezt mondta. –vetettem oda. Semmi kedvem nem volt tovább ezt a barmot hallgatni. –Most megyek. –fordultam sarkon.

Tudom, én tudom, hogy Nick nem az, akitől tanácsokat kéne elfogadnom, de elültette a bogarat a fülemben. Hisz annyit beszélget Laney-vel, biztos, hogy rólam is szoktak csevegni. Neki persze érdeke elmondani nekem azt, ha Lune-nak nem tetszenék. Most ezt tette. Kegyetlenül a képembe vágta a lány véleményét.

Végülis sosem mutatta egyértelmű jelét, hogy bejönnék neki. Úgy voltunk el mint a jó barátok, nem mint egy leendő pár. Lehet, hogy annyira próbálkoztam, hogy mindezt nem is láttam? Ezt a lehetőséget nem is mérlegeltem, hogy mi van, ha egyoldalú a vonzalom. Nem lehetetlen pedig.

Nick

Ezt elintéztem. Nem terveztem mára ilyesféle szétrobbantást, de így hozta az élet. Kicsit lelkifurdalásom is van miatta, de majd elmúlik. A lényeg, hogy Aaron most teljesen maga alatt van attól, hogy Laney nem szerelmes belé. Egy ideig biztosan nem fog körülötte sertepertélni. Talán soha többé nem próbálkozik be nála, ha szerencsém van. Szerintem megy és keres egy új prédát, ahogy műmájeréknél szokás. Nem hiszem, hogy Laney-hez olyan erős érzelmek fűzték. És Laney-vel sem tettem rosszat szerintem, hiszen Aaron nem hozzá való. Olyan kell neki, aki jobban odafigyel rá és ezerszer jobban szereti.

Laney

Majd meg fagytam a teremben és önkéntelenül is eszembe jutott, mikor 2 héttel ezelőtt Aaron kölcsönadta a pulcsiját, amikor este elmentünk enni egy sütit, aztán végigsétáltunk a parton. Most is jól jött volna az a pulóver. Kár hogy egyik szünetben sem találkoztam Aaronnal. Ma valahogy eltűnt. Az utcán se láttam. Sőt reggel nem is láttam elindulni suliba. Pedig mindig egyszerre indulunk. Fura. Lehet, hogy lebetegedett. Az is fura, hogy ennyire hiányzik, ha csak 1 napig nem látom, akkor is. Kezdek szörnyen mániákussá válni. De ilyenkor elszökik a józan eszem és képtelen vagyok utolérni.

Aaron

Komolyan agybajt kapok. Ha 2 másodpercen belül nem nyílik ki az ajtó, panaszt teszek a szakembereknél, akik csinálták. Egyszerűen nem nyitotta a kulcs. Beleszorult, de nem nyílt. Pedig én be akarok jutni a házba! Mérgemben belerúgtam egyet az ajtóba.

-Mit vétett az a szegény ajtó? –szólt mögülem Laney hangja. Ezer közül is felismerném. De nem most akartam hallani, nem akkor, amikor ilyen állapotban vagyok.

-Nem nyílik.

-Oh, de legalább nem vagy beteg.

-Hogyan?

-Azt hittem beteg vagy, mert ma nem láttalak a suliban.

-Pedig voltam. Csak tudod, ma sok dogát írtunk és egész nap a teremben tanultam. –hazudtam. Még sose hazudtam Laney-nek. De most muszáj volt. Egyszerűen nem tudtam úgy a szemébe nézni, hogy folyton azt keresem, mikor adja jelét annak, hogy elege van belőlem. És túl feldúlt voltam a Nick-kel való beszélgetésem után. Féltem valami olyat csinálok, amit később megbánok. Jobbnak láttam így elkerülni Laney-t egy időre.

-Értem, én is gyakran csinálom ezt. –én ilyen tapló vagyok, erre ő ilyen kedves és megértő. Meg sem érdemlem. Most legalább már a lelkiismeret is furdal. –Csak aggódtam miattad, hogy úgy eltűntél. Eddig mindig szóltál ha ágynak estél vagy ha nem volt kedved suliba jönni. –bokszolt vállba játékosan. Lehet-e valaki ilyen tündéri, ha nem szeret? Ezt nem tudom megérteni, zavaros az egész.

De én e nélkül nem tudok élni. Nem tudnék lemondani arról, hogy megérint, viccelődik velem és ilyen szemekkel néz rám. És hogy akkor is mosolyog, amikor én ilyen bunkó vagyok vele.

Istenem, hát mi lenne, ha kideríteném? Mi van, ha nem hiszek Nick-nek? Amíg a saját szememmel nem látom és a saját fülemmel nem hallom addig hiszem, hogy van esélyem. Most egy ilyen kis mitugrász vegye el a kedvem? Laney soha nem mondta nekem, hogy álljak le és hagyjam békén. Ha majd megteszi, akkor végeztem. De még nem tette meg.

-Lanes, nincs kedved bejönni?

-Új becenevet kaptam?

-Aham, ha nem bánod. –valamiért szerettem Laney-t becézgetni.

-Csak nyugodtan.

Még egyszer megpróbáltam, hihetetlen módon, az ajtó elsőre kinyílt.

-Na, megadta magát. –örvendezett Lanes.

-Úgy tűnik.

-És ha már ilyen kedves voltál és behívtál, nem adnád kölcsön azt a filmet? Tudod, amit mondtál még a múltkor. Tudom-tudom, telhetetlen vagyok. De légyszi. –vette elő a kicsi lány a legszebb mosolyát.

-Jobbat mondok. Nézzük meg most.

-Komolyan? Az tök jó lenne.

-Popcorn a szekrényben, üdítő a hűtőben. Kell még valami?

-Egy kanapé. –viccelődött Lane.

-Azt hiszem, az is rendelkezésre áll. De várj megnézem. –benéztem a nappaliba. –Igen, még mindig ott van ahol hagytam. Szóval mehet a buli?

-Kétszemélyes buli. Hát persze, hogy mehet. –pacsiztunk össze.

A legutóbb amikor Lanes itt filmet nézett még 5-et voltak rajtunk kívül és a barátnője közöttünk ült. Most viszont nincs akadály. Nem megijedni! Nem fogom se leteperni, se semmi hasonló. Csak végre egy kicsit kettesben beszélgethetünk. És az ha egy szobában egyedül vagyok vele, az mindig ad valami elektromos töltetet a helyiségnek.

Laney

Örültem, hogy Aaron újra a régi. Vagyis a 2 nappal ezelőtti. Olyan furcsa volt még akkor is, amikor a kapuban ma találkoztunk. De aztán varázsütésre vidámabb lett. Ezt bizonyítja, hogy 10 perce értem haza tőle, a filmnézésből és nagyon jól éreztük magunkat. Épp olyan bolond volt mint 2 napja.

Rápillantottam a telefonomra: 3 nem fogadott hívás. A fene, nem gondoltam, hogy ilyen sokáig oda leszek, így itthon hagytam a telefonom. Nick hívott. Gyorsan tárcsáztam őt.

-Szia Nick! Bocsi, itthon hagytam a telefonomat, nem láttam hogy hívtál. Most érkeztem csak haza Aaron-tól.

-Áh! Csak annyit akartam kérdezni, hogy el tudnád-e holnap hozni a suliba a biosz füzeted? Tudod, múltkor dokinál voltam és elfelejtettem bepótolni. Csak most jutott eszembe.

-Persze, holnap reggel odaadom. Becsengő előtt 5 perccel a bejáratnál találkozzunk, oké?

-Rendben, köszönöm. Amint lehet visszaszolgáltatom.

-Oh, ráér az.

-Szép estét akkor! Szia!

-Szia Nick! –ez nem létezik. Most Nick ilyen kedvetlen? A hangja egészen közömbös volt. Egy kis gonosz manó bujkál át egyik barátomból a másikba netán? Ez nagyszerű, mondhatom.

Nick

Hogy a jó édes, megvadult nénikémbe’ került Laney Aaronékhoz? „Csak most értem haza” Vajon mennyi időt töltött ott? Talán az egész délutánt?

Nem megmondtam Aaron-nak, hogy Laney nem szereti? Eddig úgy tudtam kezd lemondani róla, erre meg tessék. Mi a francos fenéket csináljak még, hogy leszálljon Laney-ről? Mondjuk, az sem segít, hogy egymás mellett laknak. Miért nem tudtál a város másik végére költözni? Egyáltalán miért jöttél ebbe a városba?

A kezemben lévő füzetet a falhoz vágtam. Ez a nap amilyen jól kezdődött (Aaron mentesen) olyan rosszul végződött.

Nem akarok én semmi rosszat Laney-nek, sőt. Egy kártevőt akarok mellőle eltávolítani. Úgyis csak fájdalmat fog neki okozni. Biztos vagyok benne.

Nekem miért nem megy ilyen könnyen? „Hello Laney, nincs kedved átjönni? Eszünk pizzát és zenét hallgatunk.” Lehet, hogy ezt kéne tennem. De úgy tűnik ez az Aaron mindig egy lépéssel előttem jár.

Új vagyok még ebben a szakmában. Eddig soha nem kellett Laney-t a fiúktól védenem. Legalábbis komolyan nem. Tény, hogy gyakran voltak udvarlói, de Lane egyértelműen a tudtukra adta, a maga kedves módján persze, hogy nincs nála esélyük. És én mindig boldog voltam és talán kicsit kárörvendő, hogy egyiküknek sem sikerül elnyerni az én Laney-m szívét. Akkor gyakran gondoltam azt, hogy csak nekem tartogatja.

De most nem ez a helyzet. Aaron-ról egy szót sem ejtett. Nem mondta, hogy nem szeretne járni vele. Pedig nekem mindig elmondja. Legutóbb is, amikor szerelmet vallott neki egy évfolyamtársunk, akkor is részletesen elmesélte hogy történt és hogyan utasította finoman vissza. Nem szégyellte előttem az ilyesmit. Bátran szörnyülködött, ha egy nála 9 évvel idősebb srác akarta őt msn-en keresztül felszedni. És volt, amikor engem használt fedezéknek, amikor egy fiú állandóan haza akarta őt kísérni. Így ment ez, mostanáig.