3. Rész

Nick

Úgy álltunk ott mint egy csapat ázott veréb. A szél befújta az esőt az ernyő alá. Vártuk, hogy felszállhassunk a buszra, közben egyre többen érkeztek. Vajon Laney nagyon szétázott? Úgy mondta biciklivel jön, ami sajnos most nem bizonyult jó döntésnek. De majd én átmelegítem. Nem Nick, ne fantáziálj! Na jó, egy kicsit még talán megengedhetek magamnak.

Vizslattam az érkezőket, hátha megpillantom őt. Meglepett amikor egy ezüst színű autóból szállt ki, ami a tőlem nem messze lévő parkolóhelyen állt. Feje fölött esernyőt tartott és egy idegen fiúval beszélgetett. Még fel sem ismertem, hogy ez az, amikor már féltékeny voltam. Legszívesebben odarohantam volna és megszakítottam volna a beszélgetést. Ha egy pattanásos, zsíros hajú okostojással tenné mindezt, nem zavarna ennyire. De ez a srác túlságosan, tipikusan jóképű volt. Esélyt sem akartam arra adni, hogy Laney-nek megtetsszen. De annyira jól elcsevegtek, ez távolról látszott. Ismertem már Laney-t. Levettem, hogy milyen amikor jól érzi magát. Most sajnos ez volt a helyzet. Önfeledten nevetett és csak a srácra figyelt. Ha szabadulni akart volna, körbe-körbe nézelődött volna. Túl jól ismertem.

Laney

Mióta új szomszédaink lettek csupa meglepetés az élet. Meglepően jófej Aaron. Abszolút más személyiség, mint amit a külseje mutat. Teljesen népszerű sztereotípia manapság, hogy aki helyes, egoista is. Márpedig Aaron eléggé helyes volt. Tökéletes arcvonások, amire egyszerűen jó ránézni. Nagy szürkéskék szemei ritka szépek, mint a tenger egy ködös, sejtelmes napon. Épphogy csak tükröződik benne a hold. Néha azon kaptam magam, hogy a színárnyalatait tanulmányoztam és nagyon is tetszett. És hogy mi a helyzet a személyiségével? Egoizmusnak, leereszkedésnek így elsőre nyomát se láttam.

Néhány helyen a legjobb barátaim stílusát véltem felfedezni, például hasonló gondolatok, nézetek. És úgy viselkedünk egymással, mint a régi jó barátok. Szóval tartott. Mindig volt hozzám kérdése, mintha meg akarna ismerni. Szinte alig beszélt magáról, csak ha én kérdeztem.

-Jól kijöttél apuval. -állapította meg.

-Nem nehéz azzal, aki ilyen kedves. -igaz ami igaz, az apukája nagyon közvetlen.

-Tuti beloptad magad a szívébe. A végén még helyettem téged fog fuvarozni,

-De ha szépen nézek rá még te is beférsz. -nevettem a saját hülye beszólásomon.

-Köszönöm hölgyem! -hajolt meg viccesen.

Közben a busz felé tartottunk. Egyik kezemmel az ernyőt, másikkal a táskám egyik fülét tartottam. A másik része Aaron kezében volt, mert nem hagyta hogy egyedül cipekedjek.

Megálltunk a busz mellett, én pedig észrevettem az ott ácsorgó Nick-et.

-Szia Nick!

-Sziasztok! -fordult felénk.

-Ő itt az egyik legjobb barátom Nick. -mutattam be -Ő pedig az újdonsült szomszédom Aaron. - a két fiú kezet fogott egymással.

-Régóta vagy itt? -kérdeztem Nick-et.

-Úgy 10 perce.

-Mikor szállhatunk fel a buszra? -érdeklődött Aaron.

-Szerintem most. - mutattam a közeledő buszsofőrre és tanárokra.

Nick

Felszálltunk a buszra és én rendületlenül ragaszkodtam hozzá, hogy Laney-nek mellém kell ülnie. A megvalósítást nehezítette, hogy megjelent Laney két legjobb barátnője Emilia és Hayley.

-Hova ülünk? -kérdezte Emilia.

-Nézd csak! Ott hátul mindannyian elférünk. -mutatott Laney 5 egymás melletti helyre leghátul. -Persze Aaron ha te is velünk szeretnél ülni.

-Persze, nagyon szívesen. -hogy ez a mondat engem miért idegesített annyira?

-Szuper. -azt hiszem ezen a véleményen csak Laney van, én nem.

Meglepődtem milyen zsémbes lettem pár perc alatt. Eddig még soha nem volt veszélyben a titkos szerelmem. Soha nem bukkant fel egy potenciális pasi-jelölt. De valamiért Aaron-ban az ellenséget láttam, habár még csak most költözött ide és valószínűleg 20 percnél többet nem beszélgetett Laney-vel. Nem akartam én Őt birtokolni, de nem bírnám, ha mással lenne. Bár velem sincs. Most komolyan azt szeretném ha Laney örökre egyedül maradna? Ha őszinte akarok lenni, csak magamat fogadnám el mellette. Annyira önző vagyok. Kisajátítanám, ha lehetne, de ez csak a barátjának adathat meg. Az aki egyszer majd az Ő kezét fogja, az birtokolhatja bizonyos mértékig. Egy „szimpla” legjobb barát még nem teheti meg. Bár ne lennék ilyen gyáva, bár már az elején bevallottam volna neki mindent. Most már problematikusabb lenne elmondani az érzéseimet. Miért vártam eddig?

Taktikus módon Laney mellé akartam férkőzni amikor leültünk, de a sors ellenem játszott amikor Emilia és Aaron huppant le a két oldalára. Nem is kérdéses melyiket tudtam volna kiütni a helyéről. Gondolatban Aaron már rég a tanárnőnél bőgött, amiért én kirúgtam a helyéről. Kár, hogy csak gondolatban.

Aaron

Több mint egy vágyam teljesült, mikor nem csak hogy beszélgettünk de egymás mellett utaztunk Laney-vel. Végignevette az utat. Mindig talált valamilyen jó beszólást, amin kuncoghat. Rengeteg közös emléket mesélt a barátaival és mindent elmagyarázott, hogy véletlenül se maradjak ki. Tetszett, hogy be akart vonni, annak ellenére, hogy én ezekről a régi élményekről semmit nem tudtam. Látszott mennyire szereti a barátait és milyen lelkesedéssel beszél róluk.

Csak egy valami tűnt fel. Az a Nick gyerek szörnyen csöndes volt. Pedig elsőre jófejnek tűnt, most mégis furcsának találtam. Ha néha megszólalt akkor is azt hangsúlyozta mennyi mindent csinált együtt Laney-vel. Kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettek nekem szólni arról, hogy Laney és Nick együtt vannak. De erre mégis rácáfolt Laney egyik mondata:

-Ezt pont a legjobb fiúbarátom ne tudná? -nem számít mire vonatkozott, mert az volt a lényeg, hogy bebizonyosodott, hogy Laney és Nick nem járnak. Esetleg csak Nick szeretné. Úgy ült ott, mint egy durcás kisfiú, akinek elvették a játékát. Lehet, hogy tényleg ez volt a helyzet. Elvettem tőle Laney-t, ha csak egy beszélgetés erejéig is. Ezután tudatosan figyeltem a reakcióit és szinte biztos voltam benne, hogy bele van zúgva Laney-be. Láthatóan szegény lánynak tudomása se volt róla. Ő szerette, de csak mint egy barátját.

Egyébként nem csodálom, hogy Nick (is) beleesett. Nagyon, túl vonzó személyiség. De ne higgye, hogy megrettenek tőle. Amúgy kíváncsi lennék Laney hogyan fogadná, ha megtudná, hogy Nick szerelmes belé. Lehet, hogy bunkóság volt, de azért is jót beszélgettem Lane-nel. Nick kedvéért nem dobom el a lehetőséget. Így hát el is felejtettem a durcás kisfiút a túlsó széken és csak a mellettem ülő csodás lányra koncentráltam. Annyi minden érdekeset fedeztem fel. Mikor zavarban van, mindig beletúr hosszú hajába, nem szokása elpirulni. Ha valamire nagyon koncentrál, kissé összehúzza a szemöldökét és ha nagyon nevet, a szája elé teszi a kezeit. Egyszer láttam annyira nevetni, hogy még a könnye is kicsordult. Vissza kellett tartanom magam, hogy ne nyúljak oda és töröljem le az arcáról. Furcsa érzés volt ez a folyamatos vonzódás.